|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Már bölcsőmből az első hang egy sírás volt,
Nem tudtam akkor még az értelmét.
Vágy, óhajtás,
Csak sírás, melyet kaptam...
Vagy ártatlan gyermeki öröm.
Magamhoz vettem,
Hurcoltam gyermekéveimben és sírtam egyedül,
A fájdalmat csökkentettem...
Felnőttem és így mindent elfeledtünk.
Mára férfi lettem,
A sírásnak helye üres,
Büszkeségből, szégyenből,
Mikor érzem, hogy sírni tudnék,
Fájdalmamat szavakba öntöm,
Míg a formákból kicsorog...
Hát Én így sírok !
|
|
|
- február 16 2011 14:47:21
Kedves Elemér!
Így vagyunk mindannyian. Én megértelek Téged, mert az örömöt, s fájdalmat én is legtöbbször "szavakba öntöm"
Így sírunk mi!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 16 2011 16:42:52
És én is ritkán, könnyel!
Ágota |
- február 16 2011 18:14:33
Zsuzsika keírta helyettem is, amit szerettem volna!
Üdv, Feri |
- február 16 2011 18:31:01
Elemér!
Én sem tudok sírni!
Nagyon szépen megírtad!
Jó volna néha jót bőgni, de egy könnyem sincs, elsírtam őket szüleim elvesztésekor!
Versedhez gratulálok: Pircsi |
- február 16 2011 19:49:39
Gyakran én is,és mindannyian akik tiszta szivből irunk....szeretettel olvastalak:fava |
- február 16 2011 20:33:33
Szép!
Szeretettel olvastam:marina |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
