Hiányzol!
Üres nappalok koppannak
szívemen.
Néha a sírás fojtogat.
Hiába.
Az ólomkönnyek nem hoznak
enyhülést.
Valami láthatatlan súly
lehúzza,
tördeli fáradt lelkemet,
nem tudom,
hogy hiányod fáj-e jobban,
vagy látnom,
hogy nélkülem az életed
virágzik.
