Volt a világon egy igazán jó ember,
? az életben csalni, sohasem mert!
Szeretetet adott mindig mindenkinek,
S ha kellet rossz napján is bohóckodott veled!
Életében ? nagyon sokat dolgozott,
Szabad napján is a kertben munkálkodott,
S ha fáradt is volt, sohase pihent,
Mert nem tartotta ? azt semmire sem!
Egy napon a Jó Isten elvette ?t,
S családjára a bánat folyton csak n?tt!
Fáj a szívünk érte, de mondani nem lehet,
Hisz ? sem mondta soha, ha fájt neki a sebe!
A fájdalmat ? csak folyton t?rte,
Nem panaszkodott soha senkinek sem érte!
Pedig nagyon sok fájdalma volt neki,
De panaszt a száján soha nem ejtett ki!
A Jó Isten érte jött egy napon,
S felvitte magához, hogy ott dolgozzon!
Nem fáj már a jó embernek semmije se,
A boldogsággal, szeretettel tekint az égb?l le!
