|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Testem leomlott csöndtorony,
héják verdesnek vállamon,
minden este bál van
ebben a csont-palotában.
Készül?dök lábujjhegyen,
toprongyos lelkem lelkesen,
sebtében öltözik át,
veszi a vér-szín? bálituhát.
Jönnek sorban a táncosok,
holdas, csillagos álarcosok,
de elvétve mind a zenét,
repked? szívemre lép.
Dobognak a szív-dobok,
mint mikor csak a szív dobog,
éjfél tájban dalra kel,
ki bennem énekel.
Furcsák ezek a dallamok,
sikoltók, mégsem hallhatók,
és nem kíséri semmi más,
csak dob és szárny-susogás.
Testem leomlott csöndtorony,
héják verdesnek vállamon,
halálra táncolva hullok alá
másnap-virradóra,
szívemen ballábas táncosok
sok-sok lábnyoma. |
|
|
- november 11 2007 06:07:27
Nehéz meghatározni mit üzen e vers, álmot, a fantázia játékát, a valóság burkolt köpönyegét vagy egy elképzelt világot.
Furcsa a hangulat, kisérteties a környezet s a tánc valóban viseli a "ballábak" nyomát. |
- november 11 2007 12:27:23
...Ó,én nagyon érzem ezt a szürreális hangulatot,a vers gyönyör?,de a döntés mindig a mi kezünkben van,hogy táncolunk-e. |
- november 11 2007 12:54:38
Nekem is tetszik ez a vers, mert az álom, összeolvad a valósággal, és együtt lebegnek a képzelet lidérces látomásában.
Gyula |
- november 22 2007 17:18:51
Különlegesen szép a versed... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
