Ne félj cseppet sem mikor eljön a nagy nap,
s útjaink végleg összefonódnak.
Mikor az ujjamra gy?r?t húzol,
könnyem az arcomon végigcsordul.
Hálás leszek Istennek, hogy utamba ejtett,
s veled élhetem életem.
Mert az a karika nem csak tárgy csupán,
végigsegít minket az élet rögös útján.
Összeköt minket Téged s engem,
örök kapocs ez mely szétszedhetetlen.
Nem csak egy gy?r? ez csupán,
mely bármikor megpihenhet az ékszerdoboz alján.
Ez a h?ség, szeretet és szerelem jele,
összekötjük életünk vele.
Ha a fényl? arany fényét veszti az évek múltán,
A szeretet ha igaz volt, nem múlik el soha tán
Henkee - november 11 2007 13:05:43
Kedves Netti!
Gyönyör?,mély érzés? vers.
Sosem voltam ugyan nagy híve a házasságnak,de ez a vers engem is meghatott,megfogott!
Kívánom,hogy így érezz majd azon a bizonyos "nagy napon is"!
Henkee
cookie001 - november 11 2007 13:48:03
Nem,bizony!Csak megszelidül,átalakul.
...De nagyon kell ám vigyázni rá!
gosivali - november 11 2007 19:53:31
Kedves gondolatok ?rizd a fényt!
