|
 Vendég: 40
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Szilviát vígasztalván
Míg tegnap én sírtam,
Ma már Te sírsz,
Nem is hiszed el, hogy
Mennyit kibírsz!
Bár az a tegnap már
Több éve volt,
S egy újabb négylábú
Bár kárpótolt,
Még sem feledem el,
Buksikánkat,
Végtelen hűséges
Kiskutyánkat.
Tegnap én is sírtam,
Együtt Veled,
E nagy veszteséget
Együtt lehet
Átélni, s kibírni,
Most Dárius után
Fogunk sírni.
Nem lehet feledni
A kutyákat,
Kik mellénk szegődtek
Útitársnak,
Addig, míg mi élünk,
És ők élnek,
Ahogyan osztotta
Ránk a végzet.
Torma Zsuzsanna
2011. február 24. |
|
|
- február 24 2011 14:33:43
Valóban nem lehet feledni a kutyákat, én is megsirattam egy jó párat, Tetszett a kedves kis versed.
Maryam  |
- február 24 2011 15:17:40
Köszönöm, kedves Maryam!
 |
- február 24 2011 15:40:25
Zsuizsikám!
Nagyon szép a versed, de megható, olvastam az üzin is, hogy mi történt! Borzasztóan sajnálom, szörnyű tragédia!A kutya az ember leghűségesebb barátja. Nálunk családtagok!
Versedhez gratulálok: Pircsi |
- február 24 2011 15:59:56
Kedves Pircsikém!
Köszönöm, kedves szavaidat. Az én szememben is mindig családtagoknak számítanak, csak azzal a különbséggel, hogy nem az ágyunkban alszanak. A mi Nikó kutyusunknak, és az előző (Buksi) kutyusnak is volt, van különbejáratú ólja, és az egész udvart bejárhatja, csak akkor van pórázon, ha oltatni visszük.
Íme, itt egy gyönyörű idézet Márai Sándortól. Mennyire megegyezünk gondolatban és érzelmekben:
"Ne szégyelld Te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug proféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják:
Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyáira pazarol." - ne törődj velük! Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást es többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást.
Ne hidd, hogy gyöngeség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember. S értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért, Te sétálj csak a kutyáddal...Jó társaságban maradsz - s Isten tudja ezt."
Márai Sándor
 |
- február 24 2011 16:01:32
Köszönöm a szép kutyusos fényképet a szerkesztőnek.
Előző kutyánk (Buksi, akiről már írtam) éppen ilyen volt pici korában. A fülei lefelé lógtak, az első lábai is alul fehérek voltak, és fekete-barna mintázatú volt!
|
- február 24 2011 16:07:07
Nagyon jó szerkesztésű, remek rímelésű versben írtad meg ezt a szomorú történetet.
Lélekemelően szépen.
szeretettel: szisz |
- február 24 2011 17:13:14
olyan nagyon lehet őket szeretni, és cseppnyi szívük úgy tudja ezt viszonozni.Szép volt a vers szívbemarkoló! |
- február 24 2011 18:03:16
Szép kutyasirató dalt írtál Zsuzsanna... Nekem is vannak kutyáim a múltban, akiket nem lehet elfeledni (mintha egy kedves rokonunk lett volna)
Szép versedhez szeretettel gratulálok! Zsanna |
- február 24 2011 18:29:58
Kedves Attila, Etusom és Zsanna!
Nagyon szépen köszönöm, hogy lélekben velem (velünk) vagytok és együttérzésetekről támogattok. Még egy ideig biztosan nem felejtem el az esetet.
Bathory F. Szilvia az idősebbik lányom, szintén tagtárs, és olvastatok már Tőle is verseket. Most talán Őt kellene inkább megvígasztalni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- február 24 2011 19:28:25
Nagyon szép verset írtál, mi nagyon szeretjük a kutyát, a legdrágább jószágok a világon... csapás, ha meghalnak... |
- február 24 2011 19:50:16
Szép verset írtál, de sajnos a kutyust semmi más nem pótolja.
Szeretettel, Feri |
- február 24 2011 19:59:33
Kedves Zsuzsanna!
Aki a szeretetet vállalja egy négylábú társ szeretetéért, a sírás kockázatát is vállalja bizony. Sajnos az ő életük hossza csak része a miénknek. De ha nem vállalnánk, szegényebbek lennénk nem ismerve szeretetüket, hűségüket, ragaszkodásukat. Fogadd őszinte együttérzésemet! Túl vagyunk már rajta, és előtte állunk. De egyik sem léphet lelkünkben a másik helyére. Mindnek meg van benne a saját helye.
Szeretettel, vigasztalón: Tara |
- február 24 2011 21:31:50
Megérintettél.
Az én 11 éve hű társamra néztem ma, és eszembe jutott,vajon még meddig marad velem????
Ágota |
- február 25 2011 06:41:44
Kedves Zsuzsanna nagyon szép verset írtál. Ezeket a kis állatokat, kik életünk során mellénk szegődnek bizony nagyon lehet szeretni, és szomorú dolog ha eljön az a pillanat mikor búcsúznunk kell tőlük.
Szeretettel,Korin |
- február 25 2011 06:59:34
Gyönyörű,szívbemarkolóan
fájdalmas,emlékezés !Sajnos
én is átéltem,elvesztettem
kedves kis "utitársam",igaz
soha nem tudjuk elfeledni Őket !
Kedves Zsuzsa együtt érzek Veled !
Szeretettel Csaba, |
- február 25 2011 08:04:15
Zsuzsanna,kedves!
Szép versben örökíted meg a hűséges kutyus emlékét.Nekem is volt két kutyám,emlékük örökre megmarad,még nem tudná őket másik pótolni sem.
Szeretettel olvastalak.zsuzsa |
- február 25 2011 11:48:43
Mi nemrég vesztettük el a drága Maci kutyánkat, akit én temettem el a kertünk végében, és pici fehér kereszt jelzi, hol nyugszik.Mindjárt három éve , de nem feledjük. Nyolc évig volt velünk, a gyerekekkel nőtt, a szobában lakott, amíg kicsi volt; minden nap én fürösztöttem, és ha elvittem sétálni, az ölemben vittem, mint egy kisbabát.Egyszer szökött ki az utcára és fülem hallatára ütötte el egy kocsi. Rettenetes volt, napokig sirattuk.
Most van két gyönyörűségünk: egy roti és egy spániel, akiket szintén imádunk és féltünk.
A versed nagyon megható és minden együttérzésem a tiéd, a tiétek! Úgy nőnek hozzánk, mint a gyerekek, talán még hűségesebbek, mert soha nem okoznak csalódást, csak szeretnek! |
- február 25 2011 20:33:26
Kedves Haaszi, Hubart, Tara, Ágota, Manon,Korin, Csaba, Zsuzsa és Ese!
Köszönöm Nektek kedves szavaitokat. Tudom, hogy egyikőnk sem kerülheti el, hogy négylábú kedvence ne menjen el előbb vagy utóbb, ha nem mi magunk megyünk el előbb. Ilyen esetben pedig a kutyák is néha utánhalnaka gazdájuknak.
Hédi kutyus, aki életben maradt, vajon hogyan élte meg Dáriusz halálát, aki nem ment el mellőle a baleset után.
Szilvi lányom az autóbusszal hazafelé utazva látta meg az út mellett végigvezető sínek mellett, Kaposvár határában a kutyákat.
Dáriusz mellett ott várakozott Hédi, a nőstény kutyus. Bár nem a párja volt Dáriusnak, de mégis milyen együttérzés lakozik az állatokban, az már sokszor bebizonyosodott!
A mi Buksink már nagyon beteg volt és idős is, de még azt is nehezen emésztettem meg, és Őt sem fogom soha elfeledni!
Dáriusz is mindig megmarad emékezetünkben, szerencsére rengeteg fénykép készült mindkettőről, hiszen Szilvia nemrég tette fel a fényképeket róluk az iwiw-re.
Mégegyszer nagyon köszönöm, hogy együttéreztek velünk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- február 26 2011 15:06:54
OK, Szilvi, Te ezt jobban tudod, hogy egy pár voltak-e!
Ha Te mondod, akkor biztosan így van!
Sajnálom Dáriust, Tégedés Hédit is!!!
üdv.: Anyu |
- február 26 2011 15:09:36
Kedves Manon!
Köszönöm Neked is együttérzésedet, lányom nevében is! |
- március 18 2011 10:04:12
Kedves Zsuzsanna!
Nagyon szép, megható a versed kis kutyád búcsúztatására. Aki a kutyákat szereti, rossz ember nem lehet:
József |
- április 17 2011 17:25:05
Szép vers, szomorkás hangulattal. Gratulálok! |
- október 12 2011 20:21:17
Kedves József és Stapi!
Utólag is köszönöm (csak most olvastam) kedves szavaitokat!
A kutyus Szilvia lányom kutyája volt. A mi Buksink 2006 decemberében ment el örökre.
Üdv.: Torma zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
