Megállt a képen az id?
Ott ülsz, a Rákóczi vár
évszázados falán
mintha kezed felém nyúlna
De az egész már semmit sem ér
Hisz nem vagy már, s nem is voltál
Soha az enyém.
Hazudott az álom, mint mosolyod
Azokon a színes fotókon.
De valami látszik, még
Mit már el nem mondhatok
Egy árnyék csupán,
De az már nem én vagyok!
