Sor alá sor, hangulatok, indulatok, érzelmek,
S a szavakat, mint a magára hagyott gyermeket,
Rímek, metaforák hímzett takarójába göngyölve,
Óvatosan leteszed egy szentély küszöbre.
Mint az elátkozott lány,ki megesett,
távolról kémleled a teremtményed.
Figyelő értő szemek mellett,
Lélegzik, új értelmeket nyer s kel, önálló életre .
A gondolat vibrál rezgései adnak megújuló impulzusokat,
Mint a tenger szakadatlan ár-apálya érinti a sziklás partokat.
Eta-Etusom - március 03 2011 06:22:22
Manon Kedves,bizony minden versünk szívünkből jövő gyermekünk!
Köszönöm,hogy olvastál!
Helena - március 03 2011 06:38:14
Nagyon szép a versed!!
Gratulálok!
Szeretettel: Helena
gyongyszem555 - március 03 2011 06:56:42
Szia Etusom! Nagyon szép a vers és tényleg a lelkivilágunk tükröződik minden versünkben. Gratulálok! Évi.
hubart - március 03 2011 07:37:12
Szép ars poetika, jó képekkel.
Szeretettel, Feri
Radmila - március 03 2011 08:19:05
Kedves Etusom, öröm volt olvasni versedet. Szívből gratulálok: Radmila
bZsanna - március 03 2011 16:42:00
Kedves Etusom?
Mi lelt téged Drágám? Egészen megtáltosodtál... egyre jobb és jobb verseket írsz, s valóban áradnak belőled a szebbnél szebb képsorok
Csak gratulálhatok, szeretettel, Zsanna
Eta-Etusom - március 03 2011 18:06:18
Zsanna Kedves, magam sem tudom! Talán, mert lezárni készülök
magamban valamit, ami ugyan rövid életű volt, de sokáig haldoklott.
Az is befolyásol, hogy szinkronban vizsgálom magam és a külvilágot,s rengeteget olvasom, az itt, és máshol feltett műveket!
Így gazdagodom!
agota - március 03 2011 20:25:07
Remek képek.
Ágota
