Napkorong

Angyalok és Démonok küzdenek!

Heves indulatok nyilallnak belém.
Vad érzelmek tódulnak felém!
Szerelem? Szeretet? Melyik vagy nekem?
Lágy szellő, forró nyári napon,
Hűs árnyék, egy forró pázsiton.
Só az ételben?
Egy csöppnyi levegő?
Színes luftballon, mely a szélben lebegő?
Szivárvány, egy sötét égen,
Fény csóva, barlang sötétjében.

Ez vagy nekem édes szerelmem.

Életem egén egy csillag ragyog fel,
szívem mezején egy férfi bukkan fel.
Furcsa érzés és vágy,
melyet mindenki megirigyel tán.
Én mégis titkolom, rejtegetem,
érzelmeimet fel nem fedem.
De magam be nem csaphatom.
Érzelmem nagyobb hatalom.
Küzdök, harcolok, magamban kardozok.
Mi történik magam sem tudom.

Mintha bolyonganék idegen városon.
Ismeretlen utcák, tájak,
merre én még sose jártam.
Tetszik, csalogat, de mégis megriaszt,
s bár vissza-vissza térek,
mégis az út végére érek.
S e ismeretlen út még inkább megriaszt.

Megismertem Istent, s nagyon megszerettem,
mindeddig mindenben a kedvére tettem.
Hősies, erkölcsös, szerény nővé lettem,
s most vágyaimnak mégis rabja lettem.
Valaki azt súgja: ne tedd.
Másik azt búgja: szeresd.
Angyal vagy démon vagy, ki javamat akarod?
Angyalok szenvedni látnának?
Démonok szeretni vágynának?
Jó a rossz, és rossz a jó?
Mit szól ehhez a Mindenható?

Küzdök, harcolok, s tenni is akarok.
Szakítok, búcsúzok, siratok.
Majd újból üzenetet írok.
De nem is én teszem, a kezem teszi önkéntelen.
Gondolni sem akarok rád,
feledni vágyom mindazt ami vágy.

De arra ocsúdok, hogy neked írogattok.
Fel tudsz hívni? Hiányzol. Hogy vagy?
S szemem nem hiszi, hogy ismét karomban vagy.
Kavarognak bennem a gondolatok.
Tervezem azt amire gondolni sem akarok.
Biztos megbolondultam,
s a vesztembe elindultam.

Ó mit tettem! Nem kellett volna.
De holnap vágyaim tombolnak.
Két hatalmas érzés,
mely a mérleg két részén,
dülöngél, hol erre hol arra,
de egyiknek sincs rajtam nagyobb hatalma.

Azt mondod, megérik majd bennem.
S én riadtan vágyom erre.
Félek, de várom.
Várom, de félek.
ez az én álmom,
ez az én rémem.
Mit tegyek? Mit tegyek?

Hozzászólások

rapista - március 04 2011 08:55:51
a szerelem öl - butít - és nyomorba dönt!

Torma Zsuzsanna - március 04 2011 15:35:58
Kedves Kite Natali!

Nem biztos az, hogy amit félünk megtenni, az csak rossz felé vezethet! Remélem, megtalálod a helyes utat!

Versed mondanivalója szeszélyes, csapongó, mint egy kötetlen formában írt zenemű, mintha egy capriccio lenne, bár legtöbb helyen rímelnek a soraid.

Üdv.: Torma Zsuzsanna