Halott virágok énekelnek gyöngyöz? dallamot a szerelemr?l.
Hiába keresem a szíved, nem vagy velem.
Hatalmas az id? üressége, kopognak a percek,
száll a gondolat feléd, de kérdem:
Eljut e Hozzád?
Mennybéli fényesség szívemben,
csak Neked tartogatom, ha itt leszel velem.
Kíváncsi kezem végigsimítaná arcod, s érezném...
Mit tegyek?
Mivé legyek, hogy ott teremjek most melletted?
Egy, kett?, három, kimondom a varázsszót, lehunyom szemem...
Semmi. Nem történik semmi.
Hirtelen a lelkembe nézek.
Várj! Ott vagy!
Kérlek várj meg, ne t?nj el oly hirtelen!
Igen. Csak lassan közeledem feléd, nehogy megriadj.
Tudom, nem félsz, mégis tartasz t?lem.
Ne félj, én szeretlek, Önmagad miatt.
