|
 Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szívek pusztájában vándoroltam régóta
Húsz- harminc, öröknek tűnő esztendőt,
Keresve így azt a Megtestesült Isteni arcot,
Mely megmutatja nekem is az eljövendőt!
Kerestem lábad nyomát Uram,
De csak tankok nyomdokait láttam,
S vészterhes idők örök emlékeit,
Mikor még én is háborúban jártam!
Háborús földeken jártam egykoron,
Vívtam egyszemélyes örök harcom,
Melynek kimenetelében ott élt a kérdés
Kinek a vonásait hordja majd az én arcom?
Vívott bennem ezer, meg ezer hang
Éreztem a lelkemnek nagy volt az ára,
S én akkor értettem meg mit kell tennem,
Felmentem én magam is az Élet Golgotára!
Hagytam, hogy átöleljen az Isten,
Hagytam, hogy bekötözze sebeim,
S megmutassa azt a csodás álmot,
Melyet látni akartak fáradt szemeim!
Álmodtam akkor én egy nagyot
Álmodtam elhagyott szívek ölén,
S mint egy édesen kinyíló rózsa,
Megteremtődtem Istennek kövén!
Árva gyermekek mosolya lettem,
Koldusoknak elmorzsolt könnye,
Mely életvirágokat termett egykoron,
Az Élő Isten által megálmodott földre! |
|
|
- március 07 2011 16:01:46
Kedves Szilárd!
Nagyon szép a versed, metafórikus gondolatokkal, és következetesen végigvitt rímképlettel! (ab-x
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 07 2011 17:48:24
Ez bizony gyönyörűséges álom!
Az utolsó versszak különösen megragadó!
Szeretettel gratulálok! Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
