|
 Vendég: 116
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Patakok köveit mostam éveken át,
Virágokat poroztam minden éjszakán.
Bábáskodtam újjászülető lelkek véres csatáiban,
Halottak hamvait öleltem magamhoz magányosan.
Leomlott várfalak emlékeit építettem újra,
Mocsarak szennyeit féltve szívtam magamba.
Elfojtott érzések roncsait ébresztettem újra,
Levitézlett lények sorsait tereltem az útra.
Pillangók szárnyain harcoltam a széllel,
Esőcseppbe bújva zuhantam az éggel.
Fák gyökereit itattam könnyeimmel,
Óceánok mélyét töltöttem meg fénnyel.
Aztán jött a perc, mikor elveszett az élet,
Önmagamat fáradt rabszolgaként néztem.
Feladtam a harcot, megadtam magam,
S előbújt a Lét, mi vezette utam. |
|
|
- március 07 2011 19:19:45
Szépet írtál, gratulálok: Pircsi  |
- március 08 2011 04:03:28
Kedves szukicszs!
Kétértelmű versed nagyon szép és megható.
Szeretettel: Évi. |
- március 08 2011 06:25:57
Tetszett a versed mélysége, őszintesége.
Maryam |
- március 08 2011 11:12:00
Kedves SzukcsZs!
Nagyon szép a versed, ami jól szimbolizálja a Természet harcát az Emberrel.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- március 08 2011 16:07:48
Érdekes képek.
Ágota |
- március 10 2011 14:06:12
Érdekes, nekem bejött. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
