Élvezem ahogyan átölel
a csend, amit csupán az es?cseppek
halk suttogó kopogása tör meg
amint tehetetlen a párkányra hull.
Végtelen nyugalom és a rend játszik
mélyen belül, pajkosan, duhajul.
Az öreg red?ny red?in át huncutul
surran be szobámba a lámpafény
keretbe foglalt az arcképed fölé
pajkosan rajzolva egy glóriát...
