Egy magányos öreg tigris,
Ballag a szavannán,
Napok óta semmi étel,
Nem ment le a torkán.
Üldözött egy antilopot,
Mi gyorsabb volt nála,
Ha nem eszik, hát elpusztul,
Biztos nemsokára.
Elment egy pár rejtekhelyre,
De semmit nem talált,
Fáradtan egy bokorba bújt,
És várta a halált.
Beletör?dött sorsába,
De egyszercsak, mit lát,
Bokor el?tt bandukolva,
Egy sánta gazellát.
Összegy?jtötte erejét,
És egy nagyot lendült,
Szegény,sérült, kicsi állat,
A magasba perdült.
Leesni már nincs ideje,
Mert torkon ragadják,
Testrészei, a tigrisnek,
Túlélését adják.
Egy darabig, most kihúzza,
Sorsra bízza magát,
Tudja vége életének,
Nem vár többé csodát. |
|
