harmatot sistereg
a felszaggatott föld sírása
fájása barázdákban csitul éjszakára
fagyöngy kúszik fel
fehér álmot hozva
a kis nyárfára
parti sás zizegő dalában
vesznek el űzött nappalok zörejei
kisimul a lét
olyan lélekfehér minden, de minden
tiszta, mint jó anya korholó szava
elegáns, mint víztükörben fürdő csillagok
ott nem ékel talp s föveny közé irányt a muszáj
percek hullhatnak teknőjébe a nagy időnek
- mégsem sodródnak távolabb
sudár nyírek koronáján
mint zsinórra fűzött megannyi mézes csupor
levelek burkolják édes színekbe az enyészetet
- egyszer minden mindenért megfizet .!?
mégsem bánt e táj
elrejt, átkarol
mint dombok, hegyek a völgyet vesz körül
ott nem fáj a 'magam vagyok '
ott Jó
egyedül
Gyönyörű versedhez gratulálok! Nagyon tetszett minden szava.
De ez a néhány sor talán a legjobban:
"sudár nyírek koronáján
mint zsinórra fűzött megannyi mézes csupor
levelek burkolják édes színekbe az enyészetet...."
