Ereinkben a vér, áradó, lágy tükrén
s hajadon cikázva játszik a délelőtti fény
zivatar jő,s terjed mint a réti füzény,
Elménk őrzi az órát,s álmodban ott vagyok én
A heves ölelés kulcs talán,
mi megoldott egy találkozást;
Vonzódást végtelen odaadást
S mind, ki rossz csillag alatt született,
Törékenyek vagyunk, ne feledd!
Pereg a perc, szűnni nem tud,és nem vár
mint éji magányos keserű könnyár,
Te és én, törékeny fény,kár,
mint két imbolygó gyertyaláng,
gyongyszem555 - március 11 2011 04:42:32
Kedves Etusom! Nagyon szép - de szomorú - versedhez gratulálok.Szeretettel: Évi.
agota - március 11 2011 06:44:16
Nem szomorú ez, nekem inkább apatikus.De jó!
Ágota
Csaba - március 11 2011 06:51:24
Etusom Kedves
Fényesen ragyog
az a két csodás
gyertyaláng
Szeretettel
Csaba
Radmila - március 11 2011 09:39:34
Kedves Etusom,
tetszik a versed. Szeretettel gratulálok: Radmila
pircsi47 - március 11 2011 11:48:58 Etusom!
szép versedhez gratulálok és a szép zenéhez is, hogy ezt választottad hozzá! Nagyon tetszett!
Szeretettel: Pircsi
haaszi - március 11 2011 18:15:47
Szép, kedves Etusom!
bZsanna - március 11 2011 20:45:08
Kedves Etusom!
Szépen érzékeltetted az emberi lélek törékenységét s mivel a zene inspirált, ezt ismét nagyon szépen és jó ritmusban tetted
Gratulálok! Zsanna
Etusom!
