|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Mert kísértet a múlt, szörnyű árnyalak, lidérc,
Ott áll mögötted; a lábnyomodban él,
Szeme áthat: izzik, akár kohóban az érc,
De szíve fagyos, mint leghidegebb tél.
Ott tűnik fel mindig, hol legkevésbé várod,
Felbolygatott lélek: kopog körötted;
Néha láthatatlan, ám néha-néha látod,
De mint vészterhes örvény, ott köröz fölötted.
És ha magányosan sírsz, könnyű préda leszel,
Mellkasodba tép, megsebzi szívedet,
Véred gyöngy-patakozván, feltépett erekkel,
Elhagyod zordon, kísértő földedet.
|
|
|
- március 11 2011 10:11:42
Kedves Tris, nagyon tetszik a versed.
Szeretettel: Radmila |
- március 11 2011 10:26:38
Tris!
Egy ilyen kísértet láttán én is elhagynám a földemet!
Jól megírtad!
Gratulálok: Pircsi |
- március 11 2011 18:08:29
Nem is jó az, ha valaki ilyen kísértetekkel küszködik... de hát talán mindenkinek vannak kísértetei... sok mindent másképp csinálnánk ma, mint régen... |
- március 11 2011 19:42:29
Nagyon jól megfogalmaztad... fájó.... érezhető... 
Nem jó menekülni előle! Szembe kell nézni vele és a félelmeket leküzdeni...
..de tudom, könnyű mondani... |
- március 11 2011 20:48:39
...mert a múlt bennünk él...nem bújhatunk el előle,szembe kell nézni,le kell győzni ,mert különben ő győz le minket....jó vers,érezhető,marcangoló,fájó..
szeretettel olvastalak:fava |
- március 11 2011 21:32:10
Köszönöm... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 14. szombat,
Vazul napja van.
Holnap Jolán, Vid napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
