Senki sem vagyok valójában,
mégis kísért a halál fölényes játéka.
Ablakként tekintek a gonosz szemébe,
nem vár más, csak az Élet maga.
Maga az Élet, önön teljességében,
és kétszer annyi iszonyatot kell elvárnod másoktól,
mint amennyit magadnak kiosztanál büntetésül
elrontott lépéseid miatt.
Látod a csodát, mégsem feded fel lelked,
mert félsz, remélsz, a gondolatba is beleremegsz,
sohasem volt, nem is lesz, és nem is várhatod,
hogy egyszer felébresztenek a titkos gondolatok b?vköréb?l,
mert akkor már semmivé fog foszlani az, amit érzel,
és nem lesz más, csak Magad.
