Az utcára lép egy kamasz lány,
Sír, és nem talál szerelme után.
Üvölt a szél,hull a hó,
Az utcán nincs ember, kóborló.
A lámpafény oly szép,
S a csillagfény nevetve hív.
A cip? kopogást nem hallja senki más,
Csak egy összetört szívü királylány.
Üres a tér, ? rég nem fél.
Egy hideg padra leül, és csak néz.
Mindent otthagyott, a házat hol lakott,
S könnye már arcára fagyott.
A szíve tiszta t?z, de délibábot ?z.
A királyfi más királylányt füz.
Hideg pad az ágya, hó a takarója,
S nincs senki, ki ezért megrójja.
Álmában nyár van, meleg, forró nyár,
S álmában a királyfival boldog táncot jár.
Jég Királylány, a csillagok közt száll,
S vissza a Földre nem talál.
Jobb ott neki így,
Többé már nem sír,
S téged is kacagva hív.
