Állj
állj ma ide mellém
ne szorosan csak úgy
hogy gyengéden
érjen össze vállad
és vállam
aztán többé
többé már ne hajolj utánam
állj meg
rám se nézz
elég volt
a napot kormozó vágyból
hazudhatnám
szívem érted
őrülten lángol
állj meg még
velem egy percre
utoljára érintsd a vállam
ha elvágtattak is az évek
behunyt szemmel
érzem és érzed
ütemét a régi
ringató
szerelmes ölelésnek.
winston - március 17 2011 19:46:51
nagyon szép lett
fava - március 17 2011 20:00:49
Lemondás...csak az tud lemondani ki igazán szeret,megbocsájtás,elengedni szépen,tisztelettel....erről mesél nekem minden sorod...
szeretettel:fava
bZsanna - március 17 2011 22:23:35
Nagyon megható, de kicsit szívfájdító, szép vers, melyhez gratulálok! Zsanna
