|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Mint fáradt kutyáink, kik csontokért járnak
a szürke esték elhevernek.
Az udvaron hagyott ruhákat
kibéleli a vaskos éj,
s a kerítés drótjain fennakadva csüng
pár lomha cseppje a délutánnak.
Esett és tavasz futkosott az árkok alján.
Az ébredő szelek az ajtón zörgenek,
mintha helyük volna bent;
s nem várhat reggelig a sürgető dolog.
De bennem türelmek teleltek.
Karom kibontva hordom.
A szürke estét, mint jó kutyáink
megsimítom és eloldom;
hadd zuhogjon az éj. Ők fussanak.
S már ernyőd alól nézzük:
nyugalom-karéj a hold,
és mögötte ott dagad a nap. |
|
|
- március 17 2011 11:46:34
Egyedi hang, egyedi felismerhető stílus...remek!
Maryam  |
- március 17 2011 13:57:08
Gratulálok szép versedhez: Radmila |
- március 17 2011 15:01:26
Ha nem lenne itt a nicked, akkor is felismerném, hogy Te írtad. Annyira egyedi hang, és olyan kifejező! Gratulálok!
Szeretewttel, Feri |
- március 17 2011 17:25:31
A remény, a szeretet élteti mindennapjaink. Átlátunk a szürkületen, tudjuk már, hogy fel fog sütni a Nap!!!
Nagyon szépen megfogalmaztad!!!!
Szeretettel hű olvasód, Anett. |
- március 17 2011 19:50:03
érzelmeket csenget minden sora.. |
- március 17 2011 19:57:52
Nagyon jó vers!
Egyedistilusa elvarázsolt!
Szeretettel:fava |
- március 17 2011 22:54:27
Különleges, egyedi nagyon tetszik
Szeretettel, Zsanna |
- március 21 2011 12:24:10
Ismét szépet hoztál. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 03. csütörtök,
Kornél, Soma napja van.
Holnap Ulrik napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
