|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Testrészek 13.
A kéz
Reszkető kezek,
- rád emlékezek.
Sebed bennem ül
kezeletlenül.
Kezdetben szép volt,
táncolt a félhold.
Kezed kezemben,
árnyas ligetben.
Ránk szállt az este
átölelkezve.
Lettem a srácod,
kezes bárányod,
Vétkeztünk bátran,
bár nem volt sátram.
Érkeztünk mennybe,
vadul szeretve...
Ám kézen-közön
tűntek az évek,
tenyered öblén
gyertyám leégett.
Folyóm kiszáradt,
nincsenek nyomok...
Gyémánt váram, csak
maroknyi homok.
Markodban ülök,
behunyom szemem,
Te kezedre fújsz,
s volt nincs életem. |
|
|
- március 24 2011 21:09:20
Nagyon szép! Nem is találok szavakat!
szeretettel: amerin |
- március 24 2011 21:46:26
Kedves Szisz!
Ez a vers egyáltalán nem vidám, nem humoros, de annál inkább komoly, és "kézzel fogható" az öregedésnek a jele.
De Te azért még ne panaszkodj, hiszen a legszebb férfikorban vagy!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- március 24 2011 21:57:10
Nagyon szép! Benne a bánat és az elmúlt szép emlékek felidézése és a sajnálat afelett ami elmúlt..
Szerintem csak nyugodtan VEDD KEZEDBE újra az életed, hidd el még megleled, ami elveszett visszaadja neked a kegyelem!
Gyönyörű versedet szeretettel olvastam Zsanna |
- március 24 2011 22:07:45
Kedves Szisz,
a két versszak ellentétével kiemelted a volt szépet, a jelen szomorúságával. Szép versedhez gratulálok.
Szeretettel: Radmila |
- március 24 2011 22:08:30
Ez nagyon jóóó!
Gratulálok.
Ágota |
- március 24 2011 22:09:09
Nálam nyert! 
A kezek beszédesek, óvnak, taszítanak, ölelnek, ellöknek... stb.
Szép lett ez a vers, gratulálok kedves Szisz!
Szeretettel: pipacs |
- március 24 2011 22:58:59
Köszönöm szépen a kedves kommokat.
Nagy baj lenne ha képtelen lennék saját szememen át általános élethelyzetekről beszélni.
Én nem panaszkodom. Általában az emberi kapcsolatokról írok. Nem feltétlenül a saját nyomorúságomról.
Ez a vers a kezek témakörében spontán jövő gondolataimat tartalmazza. Öt szótagos sorok, és minnél több kézre utaló szót kellett beletennem. (vétkezek, érkezek st
Nehéz volt...
Menet közben jött a világosság. Az, hogy egy öregember szemén át tudom elmondani az élet egy vissza-visszatérő problémáját. Miszerint a nagy tervek, a fiatalos hév, az évek kegyetlen, rengeteg munkával, gyermekneveléssel, stb, eltöltött évei alatt miként omlik össze minden légvár.
És miként marad meg az összetartozás érzése, amikor pedig már minden kihűlt...
Folytathatnám még a fejtegetést, persze, ezt én gondolom így.
Sokak szerint bizonyára minden másképp van. De ez így jó.
Köszönöm mégegyszer nektek! |
- március 25 2011 04:27:30
Kedves sziszifusz! Ehhez a testrészhez is csak gratulálni tudok! Tényleg nagy baj lenne, ha nem tudnál élethelyzetekről beszélni ahogy Te látod és tapasztalod. Az az igazi költő - szerintem - aki minden témáról úgy tud írni, mintha vele történnének meg a dolgok.
Én ebben látom az igazi költészetet.
Szeretettel: Évi. |
- március 25 2011 06:20:25
Csodálatosan szép lett!!!
Gratulálok!
Szeretettel Helena |
- március 25 2011 10:35:45
Nagyon-nagyon tetszett!
Szeretettel gratulálok:marina |
- március 25 2011 15:27:43
Ebben a témakörben talán a legjobb!
Szeretettel Joli |
- március 25 2011 19:28:50
Remekül sikerült ez a versed is, Attilám! A második részben kicsit kevesebb a kéz, viszont kiteljesedik a mondanivaló, és a feladat igazi verssé válik. Gratulálok!
Üdv, Feri |
- március 25 2011 20:30:17
Megint remeket alkottál...lehet még fokozni?
Szeretettel:fava |
- március 26 2011 06:08:36
Köszönöm nektek is! |
- március 26 2011 11:20:32
Ez a versed is - a többivel együtt -igazán jó!
Üdv :zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 01. kedd,
Egon napja van.
Holnap Rebeka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
