|
 Vendég: 59
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Márvány faleveleket hord a szél,
Valahogy mind-mind mesél,
Akár egy végtelen regény,
Mely egyszer véget ér.
A sorok között érzelem él,
Csupa emlék henyél,
Akár az osonó fény,
Mely az árnyba tér.
Lelke olyan, mint a fehér tél,
Tiszta, csupán az éjben fél,
Akár a folyton lappangó remény,
Mely csak egy szerető szívet kér.
|
|
|
- március 29 2011 21:48:13
Wow, megkapó lett. A rímképlete is nagyon egyedi, de erős. |
- március 30 2011 18:14:18
Szép, bár itt-ott ellentmondásos Szerintem gondold át még egyszer és nagyon jó lesz... Szeretettel, Zsanna |
- március 30 2011 22:40:04
A 3. szakaszt tényleg "megerőszakoltam" kicsit, hogy olyan mondandója legyen, amit akartam neki. Az első kettő viszont csak úgy jött...
Az ellentmondásosság...gondolom a végtelen regény, amely egyszer véget ér...szerintem a szeretet/szerelem mint érzés végtelen, de előbb-utóbb maga az élet is véget ér...ezzel csak ezt akartam mondani!   |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
