Napkorong

Hét óra

Napi nehézségek
Utáni kellemes pihenés,
Ismételten péntek,
Az idő oly kevés.
Leenged a szervezet,
Családban a szeretet.

Irány a konyha,
Már forr is a víz,
Készül a tea,
Csodálatos az íz.
Magába fogad a karosszék,
Nem nyomaszt a lég.

Fellélegzek
És mellé kortyolok,
Hevenyészek,
Nem gondolkodok.
Csend uralkodik a szobában,
Nem vagyok már korlátban.

A nappali tele van
Jobbnál-jobb könyvvel,
Nyugodt, egyszerű szoba,
Pedig itt sok esemény dőlt el.
Valami kattog. Keresem a forrását.
Szemben hallom a régi óra kattogását.

Ütött az óra!
Hangjait szétszórva,
Megremeg a teáskanál,
Újdonsült a hatás,
Rezdül a levegő,
Kihull a csésze a kezemből.

A polcról kiesik a Tóra,
Ismét ütött az óra!
Látásom játszik velem,
Fény tűzi a szemem,
Eltűnnek az ajtók,
Mint szél vitte hajók.

Én vagyok a kapitány,
Alattam szolga, aki hitvány.
Ütött az óra!
Gyerünk a hajóra!
Hadd repítsen minket a szél,
Lovagoljuk meg a hullámok tengerét!

Napfény süti az arcom,
De a közelgő viharok
Már gyűrűznek elől,
Az óra még egyet ütött!
Zabolázatlanul tört rám,
Elsodorta lelkemnek hajóját.

Ismeretlen vizeken hajózok,
Eltűntek a hajósok,
Elragadta a tenger,
A mély sötét elnyelt.
Villámcsapás!- Ütött az óra!
Fura motívumokat vésett a hajóba.

Szürke gomolyfelhő közelít,
Körbe fonja, szorításán nem enyhít!
Csapott egyet az óra!
Megállok az utolsó szóra,
Egy démon lépett a fedélzetre,
Akit hajt egyetlen eszme.

Kardot ránt és támad,
Karomon már ott a vágat,
Harc nélkül nem adom magam.
Felfegyverzett tudattalan,
Hirtelen a szívembe vág,
Ütötte az utolsó órát!

Elcsendesedik a tenger,
Visszatérnek a falak,
Kiütötte az óra a hetet,
Szívemből kiszelt darab.
Magányosan, az egészbe beleremegve,
Sötétség sugárzik a szememben.

A szívem még hevesebben ver,
A sötét ellenséget látván,
Belsőm beleremeg,
A félelembe belegondolván.
Hiába volt csak látomás,
Halálos egy vallomás.

Már végre vége,
Kortyolok még egyet,
Lelkem elcsendesedése,
Lassan fellélegzek.
Vízió volt az egész,
Derékba törtem mint tengerész.

Holnap, újabb nap,
Új remények,
Egyetlen pillanat
Alatt telnek el évek.
Fellélegzek az utolsóra,
Ismét ütött az óra...

Hozzászólások

Radmila - március 30 2011 21:24:23
Kedves Mesmero,
szomorú hangulatú versedhez gratulálok: Radmila

agota - március 31 2011 06:29:08
Érdekes vízió!
tetszett.
Ágota

bZsanna - március 31 2011 19:51:55
Kedves Mesmero!
Nagyon tetszik ez a vers.. Azon túl, hogy tele van remek hangulati képekkel.. tetszenek a látomásszerű jelenetek a vers ritmusa nagyon jó, s hogy bibliai vonatkozásai is vannak...na az meg különösen.. Viszem magammal, mert még csemegézni akarok belőle :-) Üdv, Zsuzsa

bZsanna - március 31 2011 19:54:07
Ja, a szmájli ez akart lenni, bocs: