|
 Vendég: 124
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Látod –e arcodat, ha rám nézel?
Ahogy hangomat hallod, érzel –e még kételyt?
Ítélsz –e még, vagy megveted,
Ideidézett helyzeted?
Lakatokkal elzárt titkokon túl,
Ránk ragyog a Napfényes tiszta út.
S a gondolat, mely árnyakat szőtt felettünk,
Múltként sem lebeg már előttünk.
Mikor a fegyverekkel kivívott gyarló igazság
Hősies álarca porba hull alá,
Megszakad a szív, ha kell …
Vagy eltűnik az értelem …
… de itt marad neked, nekem, mindenkinek …
… a Végtelen.
|
|
|
- április 03 2011 17:42:29
Nagyon szép ! Különösen a befejezés nagyon tetszik:
" … de itt marad neked, nekem, mindenkinek …"
… a Végtelen.
Gratulálok! 
Szeretettel: Vali. |
- április 03 2011 18:22:15
Nagyon szép a versed, kedves SzukicsZs!
Nekem is az utolsó versszak és a versvégi utolsó sorok tetszenek a legjobban!
üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 03 2011 19:05:35
Nagyon szép ez a vers!
Gratulálok: Pircsi |
- április 04 2011 06:35:24
Nagyon szép versedhez gratulálok!
Szeretettel: Évi. |
- április 04 2011 19:33:47
Szép vers! Gratulálok! Marcsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
