A t?z közepén állok
Lángra gyújtottad szívemet
Elolvadnak a forró álmok
A valóság fénye feldereng.
Szívem lüktetése a világba üvölt
Az anyag rabságában élek
A káprázat agyamba, idegembe tör
Elmém fogva tart, meggyötör.
T?ztenger hullámain dobálsz
Kegyetlen játékot ?zöl velem
Magamra hagysz, majd kiáltsz
A semmibe üvöltöd nevem.
Fehérizzásig korbácsolod véremet
Átformálva, újjáépíted lényemet.
Fájdalmaim kiszakadnak testemb?l
A rombolás er?i nem hatnak reám
Az élettel felvérteztem magam
Semmi nem bánthat ma már.
Csak egy, aki legy?zhet talán
Az átok bölcs?jében fogant vétkes halál.
Vicky007 - november 17 2007 21:45:47
Életszeretetet sugároz a versed! Nagyon szép! Egy ismert toposzhoz nyúlsz, de újat hozol ki a régib?l, ami alkotókedvr?l tanuskodik. A magával ragadó szenvedélyt a rímek "kuszasága" is jól érzékelteti. Tetszika végén megjelen? bizonytalanság, de az utolsó sort - bár a vers hangulatához kétségtelenül illeszkedik - kicsit melodramatikusnak érzem. Talán mert én a halált egy új kezdetének tekintem. Összességében gratulálok!
denes - november 18 2007 11:18:19
Ez olyan, mint a világégés, csak a saját bens?dben és e felfokozott állapotben kisérted meg a halált.
LouisdelaCruise - november 19 2007 20:56:00
O,...óó!!
Kedves, Maryam!
Ez,...ez most valami szokatlan t?led!
??? Ez most komoly ???
Az áhított érinthetetlen gyönyör,
ki tán karnyújtásnyira van,
s mégis oly távolinak t?nik!
- De nagyszer?!
Szeretettel: Lajos
Louis De La Cruise
Maryam - november 27 2007 20:57:15
Lajos
Köszönöm a dícsér? szavaitokat.
Egy ismert toposzhoz nyúlsz, de újat hozol ki a régib?l, ami alkotókedvr?l tanuskodik. A magával ragadó szenvedélyt a rímek "kuszasága" is jól érzékelteti. Tetszika végén megjelen? bizonytalanság, de az utolsó sort - bár a vers hangulatához kétségtelenül illeszkedik - kicsit melodramatikusnak érzem. Talán mert én a halált egy új kezdetének tekintem. Összességében gratulálok!
