Rég egyedül élek én
Csöndes szóra, rezzent lelkem
Mégis így szól büszke szívem.-
Valakinek, kellek én!
Hányszor sírtam
Csillagfényes éjszakán
Leszek én is a hold vándora
Mert nem élhetek így tovább
Reggel mikor feljön, a nap
Édes fénye simogat,
Rá jövök, hogy én
Gyógyítgatom önmagam
