Mélabús árnyékként tör el? a napsugár,
Hajnali felh?k közül álmosan, tétován.
Harcot vív minden nap, hogy életben maradjon,
Felh?k közül el?bújva aranyként ragyogjon.
Csillámló selyemruhát magára öltve,
?sid?k óta, ? a föld ?re.
Melegével életet ad,
Milliónyi apró csodának.
Megment?je, éltet?je e földi világnak.
Vicky007 - november 17 2007 21:51:04
Nagyon elb?völtél! Jó volt átélni, hogy képes vagy egy apró csodát úgy megragadni, ahogy sajnos sokan nem képesek már látni. Tetszik a verselésed, a lezárt sorok, melyek érzelmi kiegyensúlyozottságot sejtetnek. Kellemes melegség járta át egy kis id?re a hideg novemberi estét, míg a versed olvastam! Csak gratulálni tudok!
Csak gratulálni tudok!
