Napkorong

Álljon meg a világ, csak álljon,
kérlek, csak ne fájjon...

Repüljön, szálljon, s szél tépázzon.
Csukott szem mögül a könny még kiáltson,
zakatoljon, karmoljon s megszakadjon...

Kitekinteni a világba, lesni a dolgokat,
számolni a leveleket, elvenni a szavakat...

Lopnék időt, hatalmat, és akaratot,
küzdenék két életbe egyszerre,
s nem hagynám, hogy a rettegés fellelje...

Döntöttek és határoztak felettem,
de én a békét szerettem,
s most mégis más,
rám vár a határozás...

Életemet életekért,
vajon kész vagyok-e elcserélni még,
vagy elvész az ami eddig látszott,
s felépül végre a le nem láncolt....

Hozz-e a napfény választ,
s csökken a töprengés utáni vágyam.
Szól-e majd öröm szonett,
vagy csak mélyben élő sérült szó morzsák lesznek.

Lüktető éltető erő, energiává formálódó,
feldolgozó és szétziláló,
vagy csak lappangó,
kúszó s haldokló....

S én én vagyok,
új elem egy régi alkotásban,
mely megszületett s alkotódott...

Felruházatott, s megtaláltatott,
de hogy kimászok-e, vagy csak felnézek,
nem tudom...

S kérdések válasz nélkül,
ott, s itt, s távol,
van ami elvarázsol,
s van mi rád halványul...

Lépj hát, és már nincs mi lett,
kilépni, s megtenni, alakítani és megélni...

S élet vagy, vagy szó és érzés egyben...

Szemeim, s a táj összefonódva állt,
hittem vagy csak reménykedtem,
mindegy már...

Kimondatlanul bár, de ott ragadtatok,
de életben velem maradtatok,
mert ha egyszer a döntés itt kialakul,
a változás nem marad kimondatatlanul...

JÖvő kép és halvány mosoly,
apró lépések, s elfutott érzelmi szálak,
biztonsági övként felruházom,
kedves csendes porcicáim a szívembe zárom...

S megteszem mit kell, vagyis megpróbálom...

Hozzászólások

pircsi47 - április 15 2011 11:00:57
Timikém!
Nagyon nehéz és komoly a versed, olyan mint, ha valami nem volna rendben!
Légy vidám, egyszer élünk, bún, bánaton át kell lépnünk!
Versedhez gratulálok: Pircsi