|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Én majd ugyanígy minden reggel felkelek,
És mosolyogva eljátszom a szerepemet:
Egy átlagos, dilis kamasz szerepét,
Akin nem látszik, hogy egy személy
képében elvesztette mindenét.
Bár legszívesebben azt tenném,
Nem könyöröghetek, hogy maradj,
Nem akarom, hogy tudjad:
Utánad csak üresség és fájdalom marad.
Nem tudhatod meg, mit rejt ez a mosoly,
Mit rejt ez az álarc,
S míg te a színről boldogan távozol,
Bennem tombol a kín, és a végsőkig tartó harc. |
|
|
- április 15 2011 20:39:03
Fájdalommal átszőtt versedhez gratulálok!
Szeretettel: Vali. |
- április 16 2011 03:33:13
Kedves Time Traveler!
Kilátástalanság tükröződik versedből, ""Bennem tombol a kín, és a végsőkig tartó harc", talán nem tart a végsőkig, hamarabb elmúlik!
Szeretettel olvastalak: Évi. |
- április 16 2011 14:05:50
Az álarcot néha le kell venni, és őszintén elmondani az érzéseinket, kételyeinket! Remekül megfogalmaztad gondolataidat! Gratulálok: Piroska |
- április 16 2011 17:48:22
Time!
Jó kis verset írtál, gratulálok!
Sajnos van ilyen is "az üresség, a fájdalom"
Olyan partnert kell keresni aki nem lép le csakúgy!
Gratulálok: Pircsi |
- április 16 2011 17:53:10
Kedves Time!
Érdekesen megfogalmazott vers! Bár könyörögni nem óhajtasz, az utolsó sorban mégis azt írod, hogy "bennem tombol a kín, és az végsőkig tartó harc". Ebből arra merek következtetni, hogy még sem adod fel, van még remény!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 16 2011 18:22:54
gyönyörűségesen ecsetelted fájdalmas érzelmeidet!
Szeretettel gratulálok! Zsanna |
- április 16 2011 19:31:32
Köszönöm mindenkinek!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 27. hétfő,
Olga napja van.
Holnap Szabolcs napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
