Kicsi patak csordogál a nagy hegyek között,
Nem tudja, hogy elvezették útját a hegyek mögött.
Folyik, folyik szüntelen és csörgedezik ?,
Tiszta vize gyöngyöz?dik, és siklik felette a felh?.
Nem fél semmit?l, mindent hátra hagy,
Más utakat tör magának, amit nem szabad.
Amerre a medre viszi, arra folyik szüntelen,
A szakadék el?tt állna meg ?, de már nem lehet.
Belezúdul a nagyfolyóba sebesen,
A Csörg?patak elt?nik csendesen.
denes - november 20 2007 11:22:04
Aranyos kis vers volt a természet egyik csodájáról.
kormi37 - november 20 2007 12:26:04
Köszönöm neked Denes a hozzászólásodat. Örülök, hogy tetszett neked.
Üdvözlettel:Klári
genezisz - november 20 2007 17:31:47
Érdekes dolgok ezek.
Felemel?,aranyos ez a vers,de nem felemelked? !
Ha verset irsz,próbálj kormisat !!!!! ne csak -!- aranyosat irni.
A többi D. genezisz) .
marica - november 22 2007 06:15:58
Kedves Kormi!
Figyelj genezisz minden szavára! Mélyen gondold végig. A tömör fogalmazás mestere és rengeteget lehet tanulni t?le.
Soha nem felejtem! Nekem lórúgás volt amikor azt írta: Nem írhasz mindil nyavajgósan. Akkor úgy gondoltam hogy azt a verset csak úgy lehet. és hidd el lehetett másként.
Sokat tanultam t?le, és figyeltem mit ír mások verseihez. Érdemes.
A Hogyan ra magadnak kell rájönni, mert az leszel te.
És még most is tanulnom kell.
Szeretettel: Marika
) .
