Napkorong

Tán valahol a végtelen

Rejtelmes tengeren,

Túl szakadékon, tűzfolyón,

Vénséges vén hegyen…

——

Cibola hét városa,

Aranyból a kupola,

Hol lehet vajon?

—–

Hét város, messze túl időn,

Téren és lét-körön,

S a hit, hogy ami elveszett,

Majd egyszer visszajön.

——–

Cibola hét városa,

Létezett-e valaha,

Nem tudja senki sem.

——

Hét város. Vagy több? Nem tudom…

Múltak szimbóluma,

Ha csak aranyra éhezünk,

Nem leljük meg soha.

——–

Elfeledett ó rege,

Rejti múltak tengere,

Tán nem is volt soha.

—–

Régmúlt meséknek hűlt helyén

Rossz zeneszó dadog,

Eltűnnek régi csarnokok

És régi városok.

———

Cibola hét városa,

Régi mesék pár sora,

Mit rejtett vajon?

——–

Vajon mi lesz veled, szegény

Civilizáció,

Ha semmi másod nem marad,

Csupán a ráció?

——–

Ha elfogy a rejtelem,

Lesz helyette sejtelem,

S jobb időre vár.

——–

A lelkünk mélyén óvni kell,

Hogy egy a fent, s a lent,

Mert fényes célt és távlatot

A profit nem teremt.

——-

Egyen Hollywood-mese,

Titkot nem rejt sohase,

Meg gügye röhögés…

—–

Mint özönvíz előtt a csend;

A munka odalent;

A nyegle, bárgyú odafent,

És foszlik szét a rend.

——–

Impotens tucatvagány,

Fülhallgatós sivár magány;

És jajgat a jövő…

——-

Most kell egyéni, szent titok,

Amíg a lámpa zöld,

Kell újra formált öntudat,

Csodára vár a Föld…

——-

Újra rüh és fejtetű,

Olvasni nem korszerű,

Drágul a mosoly…

——–

Gyürkőzik a szegény jövő,

Mint kínai kuli,

Csupán az élet célja lesz

Átlagon aluli.

——-

Magányos és vértelen

Globalizált értelem

Pereg, ha fúj a szél.

——–

Sok zsarnokságot enged el

A szabadság foka,

És butaságot bátorít

Az értelem joga.

——-

Cibola hét városa,

Lelkek ősi orvosa,

Hol van a hazád?

———

Ha szélesen nem hömpölyög

A mesék folyama,

Vagy csonkán, bénán sorvad el,

Mint békás pocsolya.

——-

Cibola hét városa,

Teremtő álmok vánkosa,

Jössz-e újra el?

——-

Jézust ma nem feszítenék

Fel irgalmatlanul;

Olcsóbban halna meg szegény,

És hajléktalanul.

———–

Vízözön felé esengő

Rossz arcú, ordas jövendő,

Elfúj-e a szél?

———

Még szól a dal, még kék egünk

Feszül a föld felett,

Nincs vízözön, hallgatnak még

A haragvó egek.

———

Nemzetközi profitmámor,

Rossz király kamatot számol,

Isten szomorú.

———

Tán valahol a végtelen

Rejtelmes tengeren,

Túl szakadékon, tűzfolyón,

Vénséges vén hegyen…

Hozzászólások

haaszi - április 17 2011 15:15:37
Szép, komor vers, mély aggodalommal. Mivé lesz a Föld, a kultúra, a szépséges dolgok...? Keressük a sosemvolt gazdagságot, miközben álmaink, vágyaink nem teljesülhetnek, a jövő semmi jót nem sejtet.
El kell gondolkodni verseden!

hubart - április 17 2011 17:14:30
Versed csupa misztika, mint a múltnak legendája, de mélyére ásva üzenetet hordoz a mának. Tetszik a forma is! Gratulálok!
Üdv, Feri