Napkorong

A -Nélküled- világban

Nélküled az álom, keserves kínkamra,
Várom már a hajnalt, s Téged, napról napra.

Fura képzeletek röpködnek fejemben,
Víziók, rémálmok és könnyek a szememben.

Elképzeltem rólunk egy -Nélküled- világot,
Nem hittem, hogy ennyire fájhat a hiányod.

Elképzeltem magam, hogy ott ültem, mint régen,
Egy elhagyatott padon, szégyenem tüzében.

Gy?lölvén magamat, önmagam hibáit,
Kit keserve és dühe, rossz útra irányít.

Bizalom, boldogság, pillanatnyi mámor,
Nem juthatott nekem, mert elvette Ámor.

Üres volt ott minden, de illatod éreztem,
Mégsem voltál sehol, nélküled léteztem.

Elképzelve Téged, egy üres szobát láttam,
Csak egy kis ablak volt, itt talán már jártam.

Az ajtó el?tt álltál, a reped? fal vérzett,
S a kicsiny ablakocska egy pad felé nézett.

A padon ült egy lány, csak bámult maga elé,
Te átléptél a falon, és elindultál felé.

Rájöttem így végre, hogy nincs -Nélküled- világ,
Szerelmünk rózsája nem hervadó virág.

Örökké itt leszel - ha nem is minden éjjel-
De kis szobám lángol majd forrón, izzó kéjjel.

S ha mégis elt?nnél, ránts magaddal mélyre,
Ne nézhessek többé csillagok egére!

2007.11.20.

Hozzászólások

kormi37 - november 20 2007 08:59:57
Szia raven! Nagyon szép verset írtál! Nem is tudom melyi versszakod szép, szerintem mindegyik. Át éltem a hangulatát nekem nagyon tetszik. Szerelmünk rózsája nem hervadó virág, ez nagyon szép. Gratula.
Szivélyes üdvözlettel: Klári

gosivali - november 20 2007 10:33:10
Szép, lágy dallamú, igazi meghitt, kedves vallomást hoztál.

Omnia29 - november 20 2007 22:07:55
Tökéletesen egyetértek Icával!
Mélyen benne voltam a versben, ahogy olvastam...
Brigi

Maryam - november 21 2007 01:17:58
Akár egy vízió, teljesen átéltem, magam el?tt láttam, csodálatos a hangulata, egy percre belefeledkeztem mindenbe, és ÉREZTEM.

Maryam