|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Éreztem, ahogy lefelé hullik,
minden tartókötél szakadt
és az alátámasztás is semmivé lett.
Pillanatnyi csend, mely hosszú óráknak tűnik,
közben még mindig lefelé zuhant,
nem tudta mi vár rá odalent.
Egy pillanat volt, csak egy pillanat,
amíg meghalt minden.
Saját kis világom fojtogató hamvain
mentem tovább.
Csak még egy színt, egyetlen színt
adj nekem legalább!
Leérkezés.
Az apró szilánkok tompán,
s hangtalanul tűntek el a szürke porban.
Megszűnt a csend,
elmúlt a halált hozó pillanat
már csak a fájdalom maradt.
A kis darabkákat serényen
szedegetem most össze,
ha kérdezné bárki, segíthet-e
csak annyit mondok: kössz, ne.
Játszok vele, mint egy kirakós játékkal,
hogy aztán minden széthulhasson megint. |
|
|
- április 22 2011 06:39:51
Kedves Eva! Gratulálok szép versedhez.
Remény vesztettség, a sötétségből egyetlen fohász egy szín után, de az utolsó versszakban sincs remény!
Szeretettel: Évi. |
- április 22 2011 07:05:06
Érdekes sorok.
Ágota |
- április 22 2011 07:55:14
Sziszifuszi gondolatok.
Szeretettel: Radmila |
- április 22 2011 11:42:59
Tényleg nem túl biztató az utolsó versszak, de nekem így is tetszik a befejezés, mert a valóságot tükrözi! Én azt mondom...várni a legjobbat, de felkészülni a legrosszabbra.
Tetszett!  |
- április 22 2011 13:24:52
Kedves Eva!
Szomorú, ha életünket újra és újra fel kell építenünk, mint ahogy írod is "kirakós játékkal".
Talán egyszer minden darabkája a helyére kerül. Azt kívánom én Neked!
üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 23 2011 14:10:57
Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást!
üdv.: Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
