Téli éjben, hóesésben
Sétáltunk régen, te meg én.
Összebújva csókot vártunk,
Hópihe táncolt nyelvünk hegyén.
Olvadt, oltott szomjat, ? s a csók,
Suttogva szólt a téli éjben,
Halhatatlan szerelmes bók.
Fekete hajunk, hófehér lett,
Kacagva néztünk jöv?nk felé,
Két ifjú szív a téli éjben,
Egymásnak színes tavaszt ígért.
Én lépkedtem lábnyomodba,
És nagyokat roppant a tér,
Nyújtottuk újra százszor szánkat,
Nyeltük egymást, s a szálló hópihét.
