A kávézó asztalán nyugszanak karjaink
Szemedbe merülök, s elhalnak szavaink.
Egy érintésre vágyva kezeink indulnak
Terít? red?in id?nként botlanak.
S már nyúlik vágyódó szerelmünk indája
Nem gondolva a tegnappal, a fájó mával,
Mert oly er?s a kezek vonzódása
Indulnak lassan, nem számít, ki lássa,
S egyszer csak az asztal közepén
Találkoznak kezeink, Te meg Én.
Egymást kulcsolva már táncukat járják
Simulva, bújva nászukat várják.
Sodródunk már egyre messzebb
Ég? vágyunk húz egyre lejjebb.
Csókra kínálod mohó szádat
Béna már a gondolat, urad a vágyad.
Pillantásunk egymásba fonódva
Merülünk együtt a fényl? holnapba.
Nem elég! Kiáltja remeg? testünk
Megtaláltalak végre, nincs mit keresnünk.
