|
 Vendég: 120
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fodrozódik a félhold
A kavicsok vezette patakok hullámain,
S minden az elmúló homályba vész,
Ahogy elmossa kínzó életed apró nyomait.
Ott vagy a hegyek csúcsán,
De a mélyben tündöklő megtört arcodon
Ragyog a félelem megmaradt
Ölelő álma minden hajnalon.
Szerepeid elfogynak egyszer
A megfáradt idő hamvaiban,
S akkor a vadon hívó szava
Árnyékod fölé emel, s mutatja utad.
Nem baj, ha fogy az időd,
Mi életed végét kívánva hajszol tovább,
Nem baj, ha elmúlt tetteid
Nyoma rejtett titokként újra megaláz.
Minden elmúlik egyszer,
S, ha majd véget ér a remény,
Halálod boldog szülöttje te leszel,
Ki már nem kér, s nem ígér.
|
|
|
- április 30 2011 16:49:34
Zsuzsi!
Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok: Pircsi |
- április 30 2011 18:13:05
Nagyon mély érzésekkel átitatott versed mélyen megérintette lelkemet...csodaszép!
Szeretettel olvastalak:fava |
- április 30 2011 19:06:37
Nagyon szép, mélyenszántó gondolatisággal megírt versedhez szeretettel gratulálok: zsuzsa |
- május 01 2011 15:28:23
Komoly gondolatok! Gratulálok: Piroska |
- május 02 2011 05:51:47
Elbűvölő, megragadtak a sorok bennem. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
