|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A kietlen tájon se víz, se erd?,
Szomjazom a szádra, de ? nem j?.
Merre menjek a sivatag tengerén,
Meghalok, mert te nem vagy enyém.
Koszáradok, mint a patak,
Nem lesz élet sem a fa alatt.
Meghall minden, üres lesz a táj,
Messzeségben sem rep?l, már madár.
Felnézek az égre a csillagok ragyognak,
Keresem az utam, de te messze vagy.
Hozzád találok talán még,
De a szívem lassan halkul rég.
Meg-meg állok még egy percre,
Leveg? vételem olyn nehéz, és közben felnézek az égre,
Csillagok, csillagok hol lelem meg utam?
Hogy találok haza ma, holnap?
Megyek egyenest, ha még lábam bírja,
Kiapad a torkom, nincs ki szomjamat oltja.
Meghalok, meghalok egy csillagos éjszakán,
Kietlen tájon, senki sem vár ma rám. |
|
|
- november 24 2007 16:02:12
Szomorú a magányosság, ami versedb?l árad és nem hordoz magában semmi bizakodást. |
- november 27 2007 07:56:54
Gratulálok! Tényleg ilyen egy kietlen táj a valóságban, de vizuális értelemben a lelkünkben is. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
