Állarcom mögül figyelem a világot,
Egy dombon ülve, hogy megy tönkre.
Halkan, egyedül, csendben nézek ott,
Az emberek reménye elveszett, vége.
Elpusztult minden, nem maradt semmi.
Az élet lassan megsz?nik ezen a földön.
Nincs szerelem, csak a romok maradtak itt,
És aki ezt okozta az maga az ördög.
Harcoltak ellene, de sajnos er?sebb volt.
Hiába imádkoztak sokan, a háború gy?zött.
A népek ellenségeskedése volt a f? ok,
Nem volt már több oltalom, elt?nt az ?r.
Hát sajnos már vége, nem tehetek semmit,
Csak ülök itt csendben és várom a véget.
Tehettem volna, de hagytam elveszni,
Jöjjön már a bomba, legyen már vége!
denes - november 25 2007 10:17:11
Nagyon magányos és elkeseredettt hangulatban írtad e szép versed.Remélem azóta gy?zött az életszeretet.
fAnna - november 25 2007 14:37:58
hát hogyan is mondjam nem tudom hogy miért írtam ezt a verset.
Nem voltam olyan állapotban csak úgy jöttek a szavak és a végén vettem észre hogy nahát ez egész jól sikerült de miért írtam?
de jólvagyok köszönöm
