a föld köré ködből sző álmokat a szél
térképtelen tájakon suhan
láncolná egy egy kócos éj
talán úgy, ahogy én téged,
mikor csak édes térdedre
hajtom fejem
s mint mikor kutató ujjad
hajamba kap,
úgy akad el egy percre a susogás
a kerti fák alatt
unalmasan ásít fel az avar
rőt szőnyegéből egy alkony
ott ragadt zenéje
mi lapult eddig - néma maradt -
most útra kel a széllel a ködben
- hallgasd csak -
