|
 Vendég: 117
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Felüdültünk létünk peremén,
S hajnalt hozott a lágy ölelés
A sátrát bontotta éj helyén.
Lüktetőn élő érzéseink lecsitultak,
Vágyaink vágya, hogy megszülethessenek újra
A hold hozta világok szédült álmában.
A boldogság lenyűgöző csodájában
Égünk, játszunk féltett létünk árnyában,
Lépteink erősödő hangja zúgja magasabb lényünk,
S az akarás hajszolja birtokló reményünk.
Hisz a reményben látjuk a jövőt,
Hatalomban szenvedve az elmúló időt
Keressük a végcélig, mely préseli erőnk.
De vajon ki az, ki szeret,
S miért teszi ezt,
Ha nem ismeri a szeretetet?
|
|
|
- május 26 2011 09:54:34
Kedves Zsuzsa!
Szép költői megszemélyesítésekkel kezded és folytatod a versszakokat. Ha nem lenne reményünk, szomorúan néznénk a jövőbe!
Az utolsó versszakot azonban nem értem. Kérdést teszel fel benne, amire talán meg is adod a választ. Hiszen, aki nem ismeri a szeretetet, az hogyan is tudna szeretni?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 26 2011 11:44:15
Zsuzsanna Kedves!
Érzelmes húrokat pengetsz szépen, gyengéden.
üdv:gufi |
- május 27 2011 07:40:11
Nagyon szép lett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
