Itt állok el?tted, de nagyon félek,
Hisz most vallom be Neked, hogy mindennél jobban szeretlek!
Szeretlek, s nem tudok vele mit kezdeni,
Kérlek bocsásd meg, ha Neked ez nem fog tetszeni.
Hidd el, hogy nem én tehetek róla,
A nagykönyvben ez így van megjósolva.
De az is megvan már el?re írva,
Hogy én boldog nem lehetek soha.
Ígyhát tudod már mit érzek irántad,
De a sors boldogság helyett más utat szán majd.
Te jobbra mész, boldogan, kacagva,
Én meg balra, de sírva, zokogva.
Hát kívánom Neked, hogy légy nagyon boldog,
Azzal, kinek ez a boldogság megadatott.
