|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A fenyőfánk alatt fekszem,
S tudod mit látok?
Az életünket.
Elsőre a szépet látom,
Ahogyan magaslik az ég felé,
S ahogyan új hajtásai világosan figyel.
Mint mikor szerelmes leszel,
S csak a szépet látod,
Azon a bizonyos rózsaszín szemüvegen keresztül.
Tovább fekszem,
S kezdem felfedezni
Az elszáradt ágakat.
A napjaink is elmúlnak,
Ahogy a fenyő ágai is elhullnak,
Letöri őket a szél,
S megtisztítja a fát az eső.
Mint mikor arcunkról fújja el
A szél a szomorú könnycseppeket,
S a piruló arcunkra a nap süt rá.
Mennyi ága nő minden irányban,
Mint életünk útjai.
Van rajta szép, dúsan zöldellő ág,
Akad bizony olyan is,
Amelyen már bizony fakó az ág,
S az újhajtás eltakarja a rosszat.
Csak azt látod, ez a miénk,
Igen ott van,
S az ég felé nyúlik.
Mert nem tudja, az túl messze van,
Sose fogja elérni, mert rajta még ott van
Az a bizonyos rózsaszín szemüveg.
Őt nem bántod, nem vágod ki,
De szívem kitépted,
S ott vérzik a te kezedben.
Dobd el, vagy add másnak,
Az életem már eltört,
Mert ott voltam azon a száraz ágon,
Mit a szél messze fújt. |
|
|
- május 27 2011 18:55:37
Kitticat!
Gratulálok remek versedhez, annak ellenére, hogy lehangoló, sajnos nem lehet mindenki boldog!
Szépek a hasonlataid!
Szeretettel: Pircsi |
- május 28 2011 07:54:28
Pircsi köszönöm,  |
- május 28 2011 17:55:34
Tetszett a fenyőfa hasonlat...Gratulálok:marina |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
