|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Csak az éget, s fáj nekem,
Az bántja, nehezíti a lelkem,
Hogy kezdett?l nem állhattam melletted,
Nem foghattam már az elejét?l a kezed.
Szeretlek! Még ha már csend is ölel körül,
S az id?múlása, emléket köszörül.
Csend lett, nem hallatszik már édes sóhajod,
Ez a végzetem, s ez volt a valahol megírt sorsod.
Az id?, sebes szárnyakon repült veled,
Most újra felajánlanám a világom, ha kéred.
Figyelem a felh?ket hogy sodródnak a szélben,
Alakulnak, idomulnak, közben Téged érezlek a szívemben.
Hagytál, itt, hátra a nagy, s?r? csendben,
Rossz voltam, ezért talán megérdemelten.
Nézd el kérlek a hibám, bocsáss meg énnékem,
Tudom, hogy van sok tökéletlenségem.
Apró kishibám van számtalan,
S elkövetem ?ket minduntalan.
Ne hidd, hogy azok mind szeretnek,
Akik szélesen mosolyogva körbeülnek.
A szó lehet hamisan cseng?, a mosoly érdek,
De soha nem csal meg téged a szeret? lélek.
A szem ugyebár, a léleknek hamisítatlan tükre,
Benne csillog szeretetnek minden ékes fénye.
Ki könnyesen néz rád, ki nedves szemmel érzi hiányod,
Azt öleld magadhoz, hisz ?szinte, szeret? igaz barátod.
Álmomban kitártad szíved-lelked el?ttem,
Mert örültél, hogy vagyok, hogy megjöttem.
Mit is tehetnék, mit írhatnék még,
Olyat kellene, ami nagy, mi lánggal ég,
Nem elég az egyszer? tett s a szimpla szó,
Szeretlek, szívem lángoló s nem parázsló.
Most újra felajánlom a világom, fogadd el kérlek,
S ha nem, én akkor is veled élek!
Mindig velem vagy, enyém leszel mindörökre,
Mert a szív nem hal meg, csak megbolondul kis id?re! |
|
|
- november 26 2007 09:45:35
Hosszú-hosszú küzdelem ez a megbocsátásért, egy el nem múló szerelemért. Sikerülnie kell! |
- november 26 2007 19:58:13
Minden bizonnyal így lesz
Köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
