Bennem élsz még most is... Eleven
Fájdalomként a múltra emlékeztetsz.
Egy hang, egy illat, egy dallam
Szárnyán szállsz, s belémhasítasz
Mindig, mikor már feledhetnélek.
Mégis mintha fényévekre élnél...
Csak egy felednivaló tévedés,
Mit nem lehet feledni. Az élet
Voltál, a fájdalom vagy, s leszel
A hiány nekem már mindörökre...
denes - november 26 2007 10:05:05
Elmúlt a szerelem és mégis él, szép emlékek fájdalmas kisértése, hinni a hihetetlent s magunkba temetni a múltat elevenen és fájón. Mindezt jelentette nekem a versed, loretta, ahogy tisztán és ?szintén ?rzöd magadban e képeket.
