|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elhalkul a zene.
Csak az üres csend hallik,
S pár indulatos ugatás,
A magány, a képzelt suttogás.
Már a tükörképem is hajlik,
A könnyeimben, némán elreped.
Kísértetes a szótlanság,
Az a sok eszetlen...
Hogy is tudnám képbe rejteni?
Kongó lelkem elfelejti
Talán a messzi érzelmet,
Mi feléd késztet, kedves magány.
Gyötrőn osonsz te is hozzám,
Mint a nagyok, mint a többi,
Elnyomva a sürgetett boldogot,
Ki napjaimba derűt lopott.
Bájosan nézel, de nem fogsz megtörni,
Mert jönnek Ők, s szívem föloldozzák. |
|
|
- június 03 2011 06:59:45
Döbbenetes jó vers!. Szívből gratulálok! szereettel: zsuzsa |
- június 03 2011 10:05:24
Csatlakozom Zsuzsához. Szívből és szeretettel gratulálok: Radmila |
- június 03 2011 18:33:36
Remek versedhez szeretettel gratulálok! "Már tükörképem is hajlik,a könnyeimben némán elreped.".......Nagyon szép!
Geot |
- június 05 2011 19:24:06
Nehéz megfejtenem sokszor, de épp ezért jó. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
