|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
A húsa volt a szálas árpaszalma,
komótosan, szijáccsal körbevarrva,
a telet bírta, a Napot is tűrte,
sok kéz koptatta csusszanós-derűsre,
épp ölbe illett – nem kötötték nagyra,
a belerakott magot élni hagyta,
szép-ügyelősen fél hónaljra fogták,
hogy másik kézzel marok merve dobják,
s míg szertehullt a megaprózott lelke,
a tyúkudvar elszemezgetve nyelte,
nem erre fonták – ez volt sorsa vége,
még emlékezett a kerek kenyérre,
a dagasztásba révült mozdulásra,
s ahogy a teknő öblét megcsodálta,
jó bőre rakták, több mint fél derékra,
a kendő alatt teltre nőtt a tészta,
bár rég feledte bő öle e tisztet,
a szalmaszálak beitták a lisztet,
most öregedvén, visszalátom sokszor,
hogy kenyeret kelt, vagy etet a zsompor. |
|
|
- június 06 2011 09:43:46
Nagyon tetszik, szépen megírtad! 
Gratulálok!
Szeretettel: Vali. |
- június 06 2011 10:14:43
Mint mindig!
Ez is egy csodálatos vers!
Mityka, én is őrízgetek két ilyen kötött szakajtót, Apósom tudott
kötni ilyeneket!
Versedhez gratulálok: Pircsi  |
- június 06 2011 11:02:56
Csodálatos lett a versed, mindig tanulok valamit tőled.
Maryam |
- június 06 2011 13:13:34
Remek.
Gördülékeny,olvasmányos.
Gratulálok.
Ágota |
- június 06 2011 18:51:11
Nagyszerűen megírt, érdekes, okulásra is jó vers! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
