|
 Vendég: 118
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Álmomban megfogtam két kezét,
s elvesztem barna szeme mély tengerében.
Forgószélként emelkedve el e világtól,
repülve szélsebesen egy jobb felé,
a szivárványt hasítottuk ketté,
ahogy szálltunk a felhők fölé.
Nem számított mi a cél,
csak mi voltunk ketten,
Ő meg Én.
S ott a magasban a felhők fölé érve,
lenéztem ahogy hasítottunk a légben,
s nem féltem.
S nem féltem mert kezét kezemben,
szívét s szerelmét lelkemben őrizvén, nem létezett más csak
Ő meg Én.
Hosszú haja szállt a szélben,
s földöntúli boldogság áradt testemben szét,
ahogy éreztem minden rezdülését,
felemelkedett Lét, s a pillanat,
melynek minden másodpercében nem volt más csak,
Ő meg Én.
Féltem, s remegtem csak tartson örökké,
ez az álom
az álmok tengerén,
Ő meg Én.
De FELÉBREDTEM s nem volt tovább,
Ő meg Én.
|
|
|
- június 16 2011 08:16:23
Szép álom. Szeretettel gratulálok: Radmila |
- június 16 2011 09:25:43
Nagyon szépet írtál!
Álmodtam már én is ilyen szépeket, hogy Ő meg én!
Gratulálok: Pircsi |
- június 16 2011 12:33:58
Szép dolgokról írsz, én mégis zaklatottságot vélek felfedezni soraidban. Szeretettel olvastalak Piroska |
- június 16 2011 14:01:48
Hűha! Ez igen!Lilla |
- június 16 2011 19:02:37
Nagyon szép!!!!
Gratulálok!
Szeretettel:Helena |
- június 17 2011 10:17:39
Kedves Novak!
Sok hasonló álomban lehetett már része többünknek is, és az álom végén a szomorú valóság várt ránk.
Azt kívánom, hogy szép álmaid valósággá váljanak!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- június 17 2011 12:17:37
Könnyed természetességgel szállnak verssoraid a felhők fölött, szivárványt hasítva - ez a képed különösen tetszett.
Üdv, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
