|
 Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Homokórát forgatok,
s fény támad,
a vérem árad.
Álmokat altatok,
az órát csodálom,
gyönyör? álom.
Lelkem sötétjében...
- Megfordítom hát, -
a szívem újra lát.
Megfordítom csendben...
Érzem csókod gyengeségét,
látom szemeid fényét.
Fényt a sötétségben,
rózsát a csillagok között,
angyalt a fellegek fölött.
Órákban, múló életemben...
Gyógyulást a halálra,
megértést vigaszára.
Álmokat altatok,
s Te magamra nem hagysz,
szívemhez fagysz.
Homokórát forgatok,
forgatom múló óráimban,
fagyott álmaimban... |
|
|
- november 29 2007 11:29:48
Léleklátó álom, szépséges pillanat, id? sodrása. Ezekkel fejezném ki a hangulatot. |
- november 29 2007 14:00:40
Gyönyör?en megírt látomás a versed...
A vers hangulata szerintem a vége felé ér el a csúcspontjához, és leny?gözi az olvasót... Valahol itt:
"Álmokat altatok,
s Te magamra nem hagysz,
szívemhez fagysz."
Igen, valami effélét jelent a költészet, a költ?i hangulat megfogalmazása... Gratulálok! |
- november 29 2007 14:40:46
Mindannyian álmokat altatunk, de te ezt csodásan fogalmaztad meg, keretbe helyezted. Gratulálok.
Maryam |
- november 29 2007 17:01:56
Nagyon szépen köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
