|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Mikor azt hiszed elveszett minden,
S rád omlik a magány végtelen csillag-?rje,
Látod magadban a hiába való kínt,
Melyet nem gyógyit a hit-remény,
Az elszakadt álmok foltozása, fáj
A rozsdás t? érint? szúrkálása,
Ólomsúlyú lábak vonszolása,
Álmok szédít? megcsúfolása,
A tettenért símogatást követ? csók,
Mikor egyedül állsz a semmi szélén,
És miel?tt belelépsz a végtelen nihilbe.
Akkor ébred fel a hit-fennmaradás
És a szerelem ráül a lelked tornácára.
S elid?z a fázós reggelen. |
|
|
- november 29 2007 08:13:30
Kedves Zsiga Ez nagyon gyönyör?!
Üdv: Marika |
- november 29 2007 13:58:06
Egy mélységesen p?re, tiszta lélekhang ez a vers... Nagyon átélhet?, szép költ?i kép - különösen az utolsó:
"És a szerelem ráül a lelked tornácára.
S elid?z a fázós reggelen."
Itt megcsillan az olvasó számára az igazi, szépséges költészet...
Apró megjegyzések: az els? sorban a hiszed szó után szerintem érdemes egy mondatrészeket elválasztó vessz?t tenni, a hiábavaló szó - nekem úgy rémlik - egybe írandó, és a gyógyít hosszú í. De ezek igazán eltörpülnek a gyönyör? élmény mellett, amit ad a vers. |
- november 29 2007 14:37:46
Egyedien fonod a szavakat egymásba, különleges szókapcsolatokat használsz, költ?i eszközed nagyon változatosak, és a mondanivalód is nagyon megérintett. Nagyon tetszik.
Maryam  |
- november 30 2007 11:38:25
Kedves Zsiga!
A vers, amit leírtál gyönyörü. Nagyszerüen lefestetted a lélek pillanatnyi mozzanatát. Nagyszerü átéléssel fogalmaztad meg, a lélek , kínzó-magány érzését, ahol már a hit és a remény sem tud gyógyítani. A semmi kellQsközepén azonban egyszercsak új fényes csillag nyit utat,a hit kis csillaga a szerelemnek új utakat nyit meg a lélekben.
Gratulálok a vershez.
Szeretettel: Andrea |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 06. szerda,
Ivett, Frida napja van.
Holnap Gizella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
